Egynapos túra
„A levendula felélénkíti az agyat, amely elfáradt a leélt évek súlyától”
állította Hippokratész az egészségi tudomány atyja.
Gondolták volna, hogy Magyarországon készítenek levendulából fagylaltot?
És azt hogy már létezik levendulás kávé is?
Magyarországon a levendulát hagyományosan a Balaton északi partján, a délre néző, melegebb hegyoldalakon termesztik, nagyon fontos a hatalmas tó időjárás módosító/kiegyenlítő szerepe. A hagyományokra támaszkodva levendulából több cég is itt csinál belőle szirupot illetve itt vonja ki belőle az illóolajat.
Mindig szivesen viszek vendégeket Tihanyba, (Balaton északi részén található félsziget) ahol megismertetem őket a levendula feldolgozás titkaival, a helyi mesékkel, legendákkal, ételekkel és szokásokkal.
A levendulás utazásunk elvisz minket a múltba, megismertet a jelennel és bemutatja a jövőt.
Meglátogatjuk a következő helyszíneket a Tihanyi Apátságot és a Bencés szerzetes közönséget.
✅ Itt meg lehet ismerkedni a templom történetével egy dokumentumfilm segítségével többek között orosz nyelven is.
✅ Barokk templomot, sekrestyét, kriptát, monostori kapellét, és a templomi kis kertet, mely egyébként vezető nélkül nem megtekinthető a látogatók számára. A másfél-két órás program talán legkülönlegesebb része, amikor a csoport tagjait egy bencés szerzetes köszönti, ilyenkor akár rövid beszélgetésre is nyilik lehetőség, és a szerzetesi életbe is bepillantás nyerhetünk
✅ I. András király kriptája
✅ Boldog IV. Károly király emlékszobája
✅ A zárt monostorkert megtekintése (gyógynövények)
✅ A szerzetesi kápolna
✅ Megkóstoljuk a helyi, monostori likőröket “Andrást” és “Anasztáziát”
✅ Iszunk egy teát a szerzetesek által termesztett gyógynövényekből
✅ Levendula szörp mellé megeszünk pár pogácsát
✅ Meglátogathatjuk a monostori levendula mezőt – ez a program csak virágzáskor érdekes, de akkor nagyon! (Tökéletes helyszín like-vadász fotók készítésére csinos hölgyek számára.)
✅ Elsétálunk a «Visszhang» szoborig és megnézzük a Kálváriát
✅ Megpihenünk, és felfrissülünk az Apátsági Rege Cukrászda panoráma-teraszán a legszebb balatoni kilátással. Ahol nagyon finom süteményeket lehet kóstolni kávéval.
✅ Meglátogatunk egy helyi, családi levendula manufaktúrát, ahol bemutatják a kézműves illat-, és kozmetikai szerek készítési fortélyait, a magyar levendulafeldolgozás hagyományait, történetét és eszközeit.
✅ Megkóstoljuk a legfinomabb magyar ételeket és borokat
✅ Végül megszabadulunk a felszedett kilóktól a kilátótoronyig vezető séta során, ahonnan végig lehet nézni Európa legnagyobb tavát – mind a 76 kilométert – és a parányi Tihany város ékszerdoboz-szerű házait a tihanyi belső tóval.
Első állomás
http://www.tihanyiapatsag.hu/Az_Apatsagrol/Az_apatsag_tortenete.html
Балаж Матеффи «Тиханьское Бенедиктинское Аббатство»
Kiado: Tihanyi Bencés Apátság, 2017.
Masodik állomás
Monostori levendula mezőt
A tihanyi Belső-tó északi partjan fekszik apátság héthektáros levendulás és gyógynövényes kertje, amelyet a kirándulás során meglátogatunk. A 2017 őszén telepitett, élettel teli, szépen gondozott levendulamező szemet gyönyörködtető látványt nyújtott a tó partján. A sétákat Gergely Gellért bences atya és Tóth Boldizsár főkertész vezette. Rákérdezhetünk mindenféle botanikai részletre, praktikára és csodálatos fotókat készíthetünk.
Harmadik állomás
A Tihanyi Levendula Manufaktúra. „Eua de Tihany”
Honnan ered a Levendula név? Legenda.
Messze a hegyekben volt egy falu, egyszer a közelben találtak egy majdnem halálra fagyott fiatalembert. Hazavitték, betarkargatták – lassan visszatért belé az élet. A fiatalembert gy hívták hogy Lel. A lánynak pedig, aki ápolta és segített neki meggyógyulni Venda volt a neve. A lány beleszeretett a Lelbe de érzelmei nem voltak kölcsönösek. Lel már szerelmes volt egy másik lányba. Így Venda elment a helyi boszorkányhoz , aki adott neki egy flakon olajat, amit Vendának a hajába kellett kenegetni, hogy Lel beleszeressen. De sajna a fiatalember nem tudta elfelejteni a szerelmét, és visszatért hozzá és Vendának csak egy ezüst fésűt hagyott emlékül. Venda sose ment férjhez és száz évet élt le és az utolsó télen, mikor érezte, hogy közel a végzet elbjdokolt a hegyekbe. Csak tavasszal találtak rá a holttestére és körülötte a sok-sok lila virágra, mely nagyon finomat illatozott. Ezt a virágot a legenda szereplőiről nevezték el Levendulának, a viszonzatlan szerelem virágának.
Levendula történet
A trópusi Afrikából és dél-Indiából származik, mára kertekben növekszik szerte a világon. Illatos, halványlila virágait és virágrügyeit az aromaterápiában használják. Az ebből a növényből nyert olaj erős fertőtlenítőszer, csodálatos aromával. A latin „Lavare” szó jelentése: mosni, tisztítani – innen az elnevezése. Szárított virágokat használnak esküvőkön – az ifjú házastársakra hintik. Nem csoda, hogy a levendula (Lavandula) az ókori görög Hecate istennő szimbóluma, aki a varázslók védnöke.
Az ókori egyiptomiak levendulát, úgynevezett indiai tüskéket (kolasz) termesztettek Théba szent kertjében. A drága levendula-füstölő a nemzetközi kereskedelem fontos eleme volt, és nemes embereket kísérte végig az életen és a halál után is – a levendula része volt a balzsamozó készítménynek. 1922-ben a levendula maradványokat Tutanhamon mellett lezárt urnákban találták: az illat 3000 évig is kitartott!
A legendák szerint az ókori rómaiak levendulát adtak fürdőikhöz az aroma és a frissesség érdekében. A Rómában a levendulát és annak készítményeit használták a fertőző betegségek elleni küzdelem eszközeként, a patríciusok levendulaolajjal dörzsölték magukat, és úgy gondolták, hogy ez megvédi őket a járványoktól. A járványok idején a rómaiak levendulafűből tüzet készítettek a lakások előtt, úgy vélve, hogy az illatos füst megvédi a betegségeket. Az ókorban a levendula virágaiból olajat nyertek, abból viszont levendula-szeszt, amely elősegítette a sebek és égések gyógyulását.
A levendula emberemlékezetektől elkísérte a keresztény kultúrát. Feltételezzük, hogy Isten hasznos gyógynövényeket adott a paradicsomból elűzött Ádámnak és Évának, hogy megkönnyítse számukra a földi élet terheit. Köztük volt rozmaring és levendula “a rozmaring a szellem fenntartására, levendula a lélek örömére”.
Egy másik gyönyörű keresztény legenda azt állítja, hogy a levendula elbűvölő illatát Szűz Mária adta amint a kis Jézus ruháit a levendulabokoron szárítottak.
A katolikus egyház a levendulát szent növénynek tekintette, és olyan tulajdonságokat tulajdonított neki, mint az ördög és a boszorkányok elrettentése, ezért a növény a papszentelés nélkülözhetetlen tulajdonságává vált. A hétköznapi babonás emberek pedig szárított levendula virágzat keresztjeit hordták magukon, vagy felerősítették a ház bejárata fölé.
A reneszánsz hajnalán, a 14. században, az európai nemes asszonyok arzenáljában megjelentek az első parfümök, amelyek összetételében szintén a rozmaringot és levendulát használták. A szeszes oldatukat „magyar víznek” nevezték el, és varázslatos tulajdonságokkal tulajdonítottak neki, hogy örökre megőrzik az asszony fiatalságát és szépségét.
A levendulát nagyon szerették a királyi vérű emberek. I. Erzsébet angol királynő imádta a levendulalekvárt és a süteményeket. Súlyos fejfájás esetén levendulateát fogyasztott. Viktória királynő ugyanezt a teát itta gyomorgörcs esetén, szolgái pedig a kellemes illat érdekében levendulavízzel ápolták a bútorokat. Marie Antoinette a királyi palotát is díszítette levendula ágakkal.
A 20. század elején az illatiparban dolgozó francia vegyész, Rene Hattefosse a laboratóriumban bekövetkezett balesetben súlyosan megégette a kezét, és az égett szövetek lehűlése érdekében levendula illóolajjal kente meg. A keze a szokásosnál sokkal gyorsabban, fertőzés és hegek nélkül meggyógyult. Ez az eset arra késztette, hogy mélyebben tanulmányozza az illóolajokat, és ezután megjelent az “aromaterápia” kifejezés.
A legjobb levendula – mint tudják – a francia Provence-ból származik. De ma már az egész világon termesztik, egészen a Nílus-völgyig és a Kanári-szigetekig. Bulgáriát pedig az illóolaj-gyártás vezetőjeként tartják számon: ebben az országban évente 120 tonna aromás sűrű folyadék születik. Franciaország évente 30 tonnát termel.
A levendula egy gyönyörű növény, amely aromájával is hódít.
Sok hasznos tulajdonsággal rendelkezik. Ebben a bejegyzésben összegyűjtöttük a levendulával kapcsolatos legérdekesebb tényeket:
1. A japánok azt tapasztalták, hogy a levendulaolaj illatanyagként történő használata az üzletekben növeli az áruk eladását, mivel a levendula egyedi illata befolyásolja az ember mentális állapotát, hosszabb ideig akar maradni a teremben, javul a hangulata, és arra törekszik, hogy csináljon valami jót, kellemeset – például vásárol. Másutt a levendula illóolajat levegő-aromaanyagként alkalmazzák ipari helyiségekben, egyes cégek nagyobb termelékenységet és az elvégzett műveletek minőségét, valamint a vírusos megbetegedések jelentős csökkenését érik el.
2. A levendula illóolaj fiatalító hatású, enyhíti az irritációt és a hámlást, regenerálja a bőrt égési sérülések után. Kedvezően hat a hajra is, megakadályozza a törést és megszabadít a korpától.
3. Megnyugtatja és enyhíti az álmatlanságot azáltal, hogy levendulás zacskókat tesz a hálószobába vagy az ágyneműtartó szekrénybe.
4. A kezeléshez használhat még levendulás mézet vagy főzetet.
5. Száraz levendula ágat ajánlanak azoknak a lányoknak, akik semmilyen módon nem tudnak megfelelni szerelmüknek, úgy gondolják, hogy egy ilyen talizmán segít vonzani a lelki társát. Az ember elcsábításához egy csomó levendulát kell csomagolnia egy új törülközőbe, és ott kell hagynia hét napig, majd fel kell hívnia az embert, hogy látogassa meg, és elérni, hogy ezzel a törülközővel szárítsa meg a kezét.
6. Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban levendulát adnak salátákhoz, szószokhoz, levesekhez, zöldségekkel és hússal párolva. A levendulaport paprika helyett Amerikában használják, Kínában pedig aromaanyagként adják hozzá a zöld teához és más italokhoz.
Ha levendulavirágokat cukorba tesszük, lezárjuk a tartályt szoros fedéllel, egy hét múlva levendulacukrot kapunk, amellyel ízesítőnek hozzáadhatjuk a teához vagy a kulináris termékekhez.
7. Nem használható a levendula terhes nők számára, különösen az első három hónapban.
De komolyan: a levendula illata valóban pozitívan befolyásolja az ember mentális állapotát. Megnyugtatja, javítja a hangulatot. A levendulamezők pedig felejthetetlenek.
Bittera Gyula 1893-1970
„ Az illatos Időutazás”című kiállítás
A kiállítás egy gyönyörű múlt századi műemlékjellegű épületen keresztül vezeti a látogatót. A három terem kiállítási anyaga bemutatja dr. Bittera Gyula illóolajgyáros életét, aki a hazai illóolajipar megteremtője, és aki által a tihanyi levendula világhírnevet szerzett. Az időutazás során megismerkedhetnek életének jelentős állomásaival, teszünk néhány kortörténeti kitekintést és bepillantunk az illatok világába. Kalandos időutazást kívánunk!
A látogatótér tematikája:
- terem: Bittera Gyula élettörténete
- terem: A tihanyi levendula története
- terem: Bittera Gyula öröksége
Mitől vált a tihanyi levendula világhírűvé?
Ernest Günther, aki a cége megbízásából egy Föld körüli utat tett, hogy felmérje az illóolajok birodalmát, tapasztalatit The Essential Oils (Az illóolajok) című könyvsorozatban jelentette meg. Ebben részletesen leírja, amit a világ körüli útján megtudott az illóolajokról, tudományos alapokra helyezve színes tapasztalatait. Ír az „illóolaj-világ” történetéről, biológiai eredetéről, az illóolajok kémiai összetevőiről, botanikai és földrajzi eredetükről, a specifikus termelési módszerektől, és a desztillációs- és felhasználási módokról. a könyvsorozat annyira részletesen dolgozta fel az illóolajok témáját, hogy még ma is alapműnek számít a téma szakirodalomban.
Az analízis… és a siker!
A szerző a könyvében szerencsésnek vallja magát, hogy korának kiemelkedő kémikusaival és szakembereivel dolgozhatott együtt. Magyarországról Bittera Gyulával jó munkakapcsolatot ápolt, és illóolajtermelő munkájáról hosszú cikkekben értekezett. A magyarországi levenduláról szóló írásában annak összehasonlító analitikája alapján megállapította, hogy a tihanyi levendula legfontosabb értékjellemzője a linalil-acetát tartalom tekintetében a franciát is felülmúlta. A többi értékjellemző (alkohol oldhatóság, refrakció forgatás, illat stb.) szintén kiváló eredmény mellett tanúskodtak.
E tanulmány tette a magyar (tihanyi) levendulát világhírűvé!
A korabeli drogériák és illatszerek világa
(18-19. századforduló)
Egy kutató nem tud úgy gyógynövényekkel foglalkozni, hogy az illóolajokkal ne ismerkedjen meg, hiszen ezek adják legtöbbször a növény fő hatóanyagait. A parfümkészítés igazán nagy lendületet a 18-19. században kapott. A technika és a kémia robbanásszerű fejlődése, az első szintetikus összetevők megjelenése lehetővé tette a tömegtermelést és az illatszerek használata széles körben elérhetővé vált.
Magyarországon a 19. század második felében egymás után nyíltak a később méltán híressé vált parfümériák és drogériák:
- 1831-ben Hutter Józsed szappanosmester megalapította gyárát, mely később, az első világháború után ELIDA Magyarország Illatszer és Pipereszappan Rt.-ként gyártotta híres termékeit.
- 1861-ben Brázay Kálmán nagykereskedésében már árulta a Brázay-kölnivizet és sósborszeszt.
- 1865-ben Vértessi Sándor császári és királyi udvari szállító megnyitotta a legelegánsabb parfümériát.
- 1870-ben Müller József Leó illatszerkereskedése nyílt meg a Blaha púder-, krém- és szappan- sikertermékekkel.
- 1889-ben nyitotta meg kapuit a legendás hírű Molnár&Moser drogéria, mely a két világháború között Európa egyik legnagyobb illatszergyártó és forgalmazó üzeme lett.
- 1890-ben Lux Mihály illatszertárban saját készítésű kölnit árult, később pedig a híres Odol – termékeket is ő forgalmazta.
- 1918-ban Baeder Illatszer Rt. néven elkezdte gyártani a Caola termékcsaládot.
Eleinte a drogériákban szappanokat, éterikus olajokat, gyógynövényeket, piperecikkeket, eszenciákat és illatszereket lehetett beszerezni, de vegyszereket és fényképezéshez szükséges kellékeket is pl: fertőtlenítőt, ezüst-nitrátot és tiszta alkoholt. A századelő parfümjeit kizárólag angol és francia területről szerezték be, később saját készítésű kölnivizekkel, rummal, konyakkal bővítették a választékot. Az illatszerészek sokféle virágillatot is előállítottak, szobaillatosító porokat és illatos fenyőszeszt is kínáltak.
Az illatszer kínálat és kereslet kiszéledése szükségesítette, hogy a drogisták és a kereskedők egy szakmai fórumon találkozzanak, és áttekinthessék az újdonságokat. Így került megrendezésre 1906-ban az első Budapesti Árumintavásár.
Az első világháború átrajzolta ugyan a beszerzési térképet, az egyre erősebb hazai illóolajipar Bitter Gyula kutatásaival az élen azonban igyekezett pótolni a hiányosságokat. Szakmai folyóiratok születtek (Drogista Közlöny, Az Illatszerész, Drogista Szemle, Gyógyszerészeti Szemle, Honi Ipar stb.), melyek hasábjain nemcsak fontos kérdéseket vetettek fel, hanem felfedezésekről és tapasztalatokról is eszmét cseréltek a szakma képviselői.
Tanulmányok és a széles érdeklődési kör
(1893-1919)
Bittera Gyula 1893. február 9-én született a Zólyom megyei Nagyszalatnán (a mai Szlovákia területe). Értelmiségi családból származott, édesapja adóhivatali tisztviselő volt. 1912-ben a pozsonyi fő reáliskolában érettségizett, de már itt megmutatkozott természettudományos érdeklődése: a kismartoni reáliskola parkjának madárvilágát figyelte meg. Észrevételeiből cikket írt, melyet egy ifjúsági lap leközölt, egy másik írással egyetemben, melyben a madárvonulásról értekezett.
Egy ideig katonai iskolában nevelkedett, de miután otthagyta, a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára iratkozott be. (Ebben az időben ugyanis a természettudományos tárgyak oktatása és kutatása is e kar keretein belül történt egészen 1949. május 16.-ig). Az ifjú Bittera az egyetemen belevetette magát az őt érdeklő tudományokba, ahol kémiát, fizikát és más tárgyakat is hallgatott. Mivel biokémikusnak készült, felvette az egyetem orvosi karán az élettan és életvegytani tárgyakat és ugyanitt sikerült gyakornokként is elhelyezkedni. (Egy évet dolgozott laboratóriumban).
Miközben még a Műegyetem kémia előadásait is látogatta, hű maradt madártani rajongáshoz. A drága egyetemi életet a Magyar Ornithológiai Központban vállalt gyakornoki állásából finanszírozta, ahol Herman Ottó keze alatt dolgozott. Ez idő alatt a ragadozó madarak táplálkozásának területén jelentős kutatásokat végzett. Mestere Herman Ottó a madártani kutatások mellett a filoxérával kapcsolatos kutatások élére állt, mely a Magyar központi Szőlészeti Kísérleti Állomás megalapításához vezetett. Ehhez csatolták később a budapesti Gyógynövénykísérleti Állomást, melynek munkájába az ifjú Bittera is betekinthetett és ráláthatott a világháborús gyógyszerhiány okozta nehézségekkel küzdő központ hatalmas feladataira, melyhez a hazai gyógynövénykutatás megalapítása is társult. Ennek is kiszohetően fordulhatott érdeklődése a gyógynövény és illóolaj kérdései felé, így 1919-ben a Gyógynövénykísérleti Állomáson folytatta munkásságát.
A gyáralapítás
(1936-1950)
1936-ra már annyira sokat fejlődött Bittera Gyula saját vállalkozása, hogy megvette Budapesten a Hungária krt. 77. szám alatti üzemépületet, és önálló céget bejegyezve, működését ott folytatta. 1936-tól budapesti gyárának és számos mezőgazdasági termőtelepnek és feldolgozóüzemnek irányítója és szervező szakembere, európai szintű szaktekintéllyé vált. Illóolajok előállítása mellett foglalkozott illatos ás gyógyászati célokat szolgáló növényi kivonatok készítésével is.
Mint az első magyar illóolajgyár igazítgatója, majd saját vállalatának szakembere, számos mezőgazdasági termőtelepet és feldolgozó üzemet létesített. E feladat megvalósítása érdekében szoros kapcsolatot teremtett a Gyógynövénykísérleti Intézettel, a magyarországi bencés szerzetesrend termelési szakembereivel, állami gazdaságokkal valamint a magántermelőkkel is.
Az illóolajat adó növények telepítésekor sok nehézséggel kellett szembenéznie, mert nem volt kiépített agrotechnika, mely az itthoni viszonyoknak megfelelt volna, és a mezőgazdasági természetesben is egy teljesen új ágazatot kellett bevezetnie. Az akkori gazdatársadalom eleinte „bizalmatlanul” fogadta az ismeretlen, új ipari növényekkel való foglalkozást, mert szívesen vállalták a természetés rizikóját, és tapasztalatok sem álltak rendelkezésükre.
Bittera Gyula termőtelepeinek száma nőtt és több ezer hektárnyi területen végezte az illóolajnövény termesztést: Bárándpusztán borsosmenta, kapor, lestyán, Kaposfőn koriander és édeskömény nőtt, Kalocsán majoranna, Zalaváron borsosmenta, Dömsödön kapor, Zalaapátiban és Deákiban borsosmenta, kapor, petrezselyem, édeskömény, muskotályzsálya, angelika, lestyán és római kamilla. A Bodrogközben és a Hortobágyon üröm, Tihanyban a levendulán kívül muskotályzsálya, római kamilla. izsóp rovarporvirág termett.
Néhány érdekesség Bittera Gyula cégének illóolajexportjából: 1939-ben az Egyesült Államokban mintegy 100.000 dollár értékben exportált illóolajokat, a többi országba történő export ellenérték is kb. ugyanennyit tett ki. Ez a kereslet a II. világháború után még inkább megnőtt, mert a dél- francia és az olasz termelés nagyon visszaesett.
Vállalatában egészen 1949. december 28-ig dolgozott, amikor azt államosították, így mint Bittera Gyula Illóolaj és Vegyészeti Gyár megszűnt, és a „nemzeti vállalatok cégjegyzékébe” került…
A tihanyi levendula története (1926-1949)
Bittera Gyula külföldi tanulmányútjai során vizsgálta a speciális termesztési körülményeket, és elhatározta, hogy a bolgár rózsa és a francia levendula diadalutjához hasonló eredményeket szeretne elérni itthon is. Különösen a levendulatermesztés érdekelte, amikor a dél-franciaországi levendula ültetvényeket meglátogatta, melyek a Földközi-tenger partvidékének lankáin terülnek el; és ott javára önkéntelenül is a Balaton vidékére gondolt. Megfigyelte, hogy a levendulák az ottani lejtős, mediterrán klímájú domboldalakon virágzanak a legjobban. Talajvizsgálatokat végzett az ország jelentős részén és végül Tihany mellett döntött. A csúcs-hegy napsütötte oldala mind a klíma, a talajviszonyok és napsütéses órák száma szempontjából is ideális telepítési helynek bizonyult.
A döntés 1926-ban született meg: „bérbe vesszük a tihanyi félszigeten és a tihanyi szt. Benedek Rend Apátság tulajdonát képező ca. 125 k.hold nagyságú legelőterületet, annak levendulával és egyéb illóolaj növényekkel való betelepítése céljából. Haszonbér fejében minden év szeptemberében a virághozam 10%-nyi ellenértékét volt köteles megfizetni Bittera az Apátságnak, ami nem lehet kevesebb „mint 50kg 76kg-os dunántúli búzának a szeptember 30.-i hivatalos jegyszéke alapján kiszámított ellenértéke.”
Bár ez a terület egy értéktelen, bokrokkal benőtt és birkalegelőnek használt része volt a Csúcs-hegynek, az egykori melegforrások által lerakott meszes üledék, a széltől vedett déli fekvés és az állandó erős napsugárzás a levendulának pont megfelelt.
A talaj előkészítéséhez, a telepítéshez elsőként a hatalmas köveket kellett a földből kiemelni, kifejteni, majd pedig „tróggal” (hordágyszerű munkaeszköz) cipelték és rakták a sáncokhoz. A területen lévő bozótost is ki kellett vágni, amit szintén kézi erővel távolítottak el. Ez a hosszadalmas munkafolyamat mára már szinte elképzelhetetlennek tűnik. A kövekből kb. egy máter magas falszerű bástyákat hoztak létre, néhol pedig lépcsős teraszokká képezték ki a területet. Rengeteg tihanyi lakos és fiatal volt segítségére Bitterának, akik napszámosként dolgoztak a levendulásban. Az ültetvény szélét feketeribiszkével vették körül, a levendula közé pedig mandulacsemetéket ültettek az Apátság kérésére. A betelepítés nem kezdődött el rögtön mind a 125 k.holdon, hanem egyelőre csak 5 k.holddal indult és később évről-évre nőtt a beültetett föld mérete, mely 1944-re kb. 65 kataszteri holdig () kb. 370 000 m2) nőtte ki magát.
A szaporítóanyagokat Bittera Franciaországból hozatta egy párizsi magkereskedőtől, Vilmorin-től. A palánták előnevelése Budakalászon történt a Gyógynövénykutató Intézetben. A levendulatelepítés Kiválóan sikerült, a növények bokrosodtak és erősödtek. A kopár, köves terület pár év alatt virágzó, jövedelmező gazdasággá vált. A bokrok folyamatos törődést igényeltek és az egész területet kézi erővel művelték, kapálták. A kezdeti időben maga Bittera Gyula is ekézte a levendulást és gyakran végzett maga is fizikai munkát
A levendula betakarítást közönséges sarlófal végezték, nagy zsákokba és füles vesszőkosárba gyűjtve virágot. A gyakorlottabb szedők két-három metszéssel formálták a bokrot szép gömbölyűvé. A virágot át kellett fogni sarlóval, aztán kézzel átnyalábolni, majd vágni – ezért az aratók általában párban dolgoztak.
Az első telepítéstől számítva 5 év után a levendula termőre fordult és megtörtént az első aratás 1931-ben. Ekkor vált szükségessé az illóolaj lepárlása, mivel a termést kezdetektől kizárólag illóolajlepárlásra hasznosították. Bittera Gyula erre a célra 3 vörösréz lepárlót tervezett és készíttetett, mert az illóolaj- feldolgozás szempontjából a közvetlen és azonnali feldolgozást tartotta a legfontosabbnak.
A kettő nagyobb méretű lepárló kb. 6-600kg nyersanyag befogadásár volt alkalmas, a kisebb pedig 500kg feldolgozására. A gőzfejlesztést mobil gőzgép végezte a helyszínen. A levendulalepárlást előbb az ún. „Büdös-kútnál” végezték, onnan tudták kiszívni a vizet a gőzkazánok működtetéséhez, majd később a Belső tó partján lévő lepárlóba települtek át a gépek. A lepárlás akár este 8-ig is eltartott, és folyamatosan kellett fűteni a kazánokat is, hogy a megadott hőfokot tartsák. Elmondások alapján: „Olyan illat volt a faluban, amikor főzték a levendulát, hogy egy drogéria is megirigyelhette volna.”
1949. az üzemet államosították. A múzeumban egy nagyon szörnyű dokumentumot látunk 1950 áprilisából, amely kijelenti a Dr. Bitter Gyula Illóolaj és Vegyészeti Gyár cég megszűnését. Átmenetileg Bitter Gyula sem dolgozhatott, de 1952-től már ismét folytatta kutatásait. 1963-ban ment nyugdíjba a Gyógynövénykutató Intézetből. Elhunyt Budapesten, 1970-ben (77 évesen)
Az „Illatos időutazás” című kiállítás, Bittera Gyulának állít emléket. Minden iratot, dokumentumot, fotót megszerzett a Bittera Gyula Alapitvány közgyűjteményekből, múzeumokból. Nagy gyűjtőmunkát végeztek és így született meg az impozáns és nagyon informatív tárlat, amely a család számára is kiemelten fontos. Így megismerhetik Bittera Gyula tevékenységét és hagyatékának XXI. századi tovább élését.
A Tihany szívében, egy autentikus kőház aljában 2009-ben nyitotta meg az első Levendula Kézműves Ajéndékbolt és Levendula Galériát a Tihanyi Levendula Manufaktúra. Szép névvel: „Eua de Tihany” Címe: Tihany, Batthyány utca 18.
Jelenleg két nagy manufaktúra működik Tihanyban, különféle oktatási mesterkurzusokkal és múzeumi kiállításokkal a LEVENDULA témában. Mindkét gyártó eredeti termékeket gyárt levendulaolaj alapon. Minőségi termék a legigényesebb vásárlók számára.
2019 nyarán nyitotta meg kapuit Lavender Tihany. Címe: 8237 Tihany, Major utca 65. Fel vannak szerelve a levendulaolaj lepárlásához szükséges legújabb technológiával. Így az értékes percek sem vesznek el attól a pillanattól kezdve, amikor a virág levágásra kerül, és a gőzkádakban megkezdődik a feldolgozás. A teljes gyártási ciklust a helyszínen tudják elvégezni. Nemcsak elpárologtatják a levendulájukat, hanem berendezést is kölcsönöznek más gyártóknak.
Negyedik állomás
Séta a «Visszhang» szoborig és megnézzük a kálváriát
Ötödik állomás
Őrtorony Kilátó Tihany
Az elmúlt években jónéhány kilátó épült szerte az országban. Ezek közül nem sokra mondható el ennyire, hogy telitalálat. Nem csak az építőanyagai – ami a balatoni terméskő és faanyag – hanem a tökéletes helyszín, és a ókori hangulatú, őrtoronyszerű épülettömb. Megvalósult a forma és funkció harmonikus egysége.
A kilátó az Apáti-hegyre épült. Bár csak 216 méter magas – igazából egy kis domb, de a Balaton horizonttól – horizontig nyúló víztükréhez képest valódi hegyként „tornyosul”. A Külső-tótól nyugatra találjuk. Illetve nem „találjuk” – mert azért meg kell küzdeni érte. Északról az Apáti templomtól, nyugat felől sajkodi strandtól, déli irányból pedig a „Ráta csáva” néven megjelölt területről közelíthető meg gyalogosan. Tihany ófaluból, a Belső-tó mellett jelzett turista-úton érhető el. Bár vasbeton oszlopokon nyugszik, a tartósság érdekében, a Balaton körül máshol is gyakran felfedezhető bazalttufából készült a burkolattá. Három szintje míves faszerkezettel és falépcsőkkel közelíthetők meg. 3,5m 7m és 10,5 méter magas teraszai, amelyek ráadásul felfelé szélesednek, felidézik az egykor a Római Birodalom határvidékének számító Pannóniában szolgálatot teljesítő katonák mindennapjait. A szintek körbejárhatók, és érdemes is, hiszen a magyar tenger a Külső-tó és a Belső-tó, Tihany település, rögtön mellette a híres Őslvendulás. Jól kivehető innen a félszigetet meghatározó és kialakító ősi vulkán krátere a „kaldera”. Dél felé nézve bal felől a nyüzsgő Balatonfüred, előttünk Zamárdi és a komp – azaz Szántód. Jobbra sorakoznak a déli part már-már összenőtt települései. Jobbra, kicsit mögöttünk Örvényes, Aszófő és Udvari, fölöttük felsejlik a Balaton nevezetes golfpályája ahonnan szőlőültetvények kezfődnek egészen a Badacsonyig. De távolabb, északon a Bakony lankái, délen a Somogyi dombság tárul elénk – szinte a fél Dunántúl belátható innen, pedig a teljes magassága nem több, mint 16,5 méter – képzeljék a heggyel együtt sincs 250 méter.
